INGYENES SZÁLLÍTÁS

Eladó új, bontatlan Just Cause 2 (Platinum) PS3 játékszoftver!

Új Just Cause 2 (Platinum) PS3 videóelőzetes:

Playstation Community Just Cause 2 PS3 leírás, Játékteszt:

Az utóbbi bő tíz évben sokan, sokszor és sokféleképpen próbáltak már a Rockstar fejlesztőóriás zsenije által megalkotott, harmadik személyű, szabadon bekalandozható világú, ún. „sandbox” játékok receptjét felhasználni, több, bár inkább kevesebb sikerrel. Megátalkodott GTA-fanatikusként általában igyekszek szert tenni (újabban értsd: Martint rávenni arra, hogy az ilyen stílusú cuccokat nekem adja tesztelni) a műfaj aktuálisan megjelenő darabjaira, szóval kijelenthetem, hogy nagyjából-egészéből képben vagyok a témában. Az utóbbi évek termésére visszatekintve csupán a Scarface-t, valamint a Mafiát tudnám emlegetni azon viszonylatban, hogy megközelítik a GTA epizódok színvonalát, és ez nem sok. Ami a jelen tesztben tárgyalt game-et illeti, az első Just Cause-t annak rendje és módja szerint magam is megvettem és el is kezdtem… hogy aztán két nappal később abbahagyjam, jó másfél évre rá meg elcseréljem. Miért? Hiába a rengeteg küldetés, hiába a nagy bejárható terület, az általam preferált tropikus környezet, ha a missziók unalmasak, és a sztori sem mozgatja meg különösebben senki fantáziáját. Viszont amikor megláttam a folytatást promotáló, első screenshotokat, leesni szándékozó államat kezemben tartván megfogadtam, hogy legalábbis teszek egy kört a majdan megjelenő cuccal. Most, kb. egy hetes játék után megelőlegezhetem, hogy a képek nem hazudtak, és az utód hála Istennek felülmúlta az elődöt!

Tenger, napfény, pálmafák…

…fűszoknyás lányok nélkül, mert ilyenekkel eddig nem volt szerencsém összefutni a képzeletbeli délkelet-ázsiai tropikus szigeten, a Just Cause 2 helyszíneként szolgáló Panaun. Ez az idillikus szépségű, Új-Zéland és Hawaii legpazarabb részeit maga mögé utasító lokáció egyelőre sajnos nem élvezheti a virágzó idegenforgalomból származó prosperitást, földjét és lakosait hatalomért folytatott harcok, gerillacsapatok egymással és a kormányzattal vívott háborúi sújtják. Panau első emberét annak saját fia, Baby Panay teszi el láb alól, aki zsarnoki rendszert vezet be, és igyekszik minden kapcsolatot megszakítani a korábban szövetséges Egyesült Államokkal. Ekkor érkezik a szigetre az első felvonásban megismert, több Marvel-hős és popkultúra ikon tulajdonságait magába sűrítő – mely kotyvalékból az isteni Enrique Iglesias sem hiányzik, a hölgyek kedvéért megjegyezvén –, szinte már nem is emberi lény, Rico Rodriguez, akinek célja exfőnöke, a szigeten történt hatalomátvétel után rejtélyesen eltűnt Tom Sheldon felhajtása és megölése. Ehhez viszont a gerillacsapatokkal történő együttműködés nélkülözhetetlen.

Saját ügynökségünktől, valamint összesen három frakció vezetőjétől fogunk különböző feladatokat kapni, melyek a játék történetének kibontását szolgáló főküldetésekként értelmezendőek. Ezek egyik jellemző típusa az adott katonai bázisra való betörés, majd a bent tartózkodó ellenséges erők kiirtása, miközben biztosítjuk az utat a saját csapatunk technikusának, aki a célhoz érve meghackeli a tábor számítógépes központját. Ez eleinte még izgalmas, a harmadik után már ásítozunk. De nem kell megijedni, mert a többi főküldi azért változatosabb és sokszor nem is sikerül elsőre. Hogy példákat említsek, egyszer ismert politikust kell a limójával együtt elrabolni, máskor egy utasszállító pilótáját kinyírni és a gépet „elkötni”, ismét máskor laptopokból információkat szerezni vagy bombákat hatástalanítani. Muszáj megemlítenem a tankos küldit, amivel most szenvedek, és némiképpen emlékeztet a GTA: VC briliáns tankos missziójára: lopd el a böhöm páncélos gépezetet, majd vidd el egy kijelölt helyig. Ami jó messze van, és az odavezető út feléig simán szétlőhetnek a tankkal együtt. (Bár azt hittem, a sima fegyók nemigen tehetnek kárt egy tankban, tévedtem.) Szóval meg kell találni a túlélési stratégiát, ez tetszik! A főmissziók tekintetében inkább abban találok fogást, hogy a felvezető jelenetek kissé sótlanok, unalmasak, vagyis nincsenek olyan jópofa szövegek, hatalmas poénok, mint a GTA összes részében. Bár ez az enyhe unalom az egész történetre igaz – és ez az egyik oka az értékelő boxban szereplő pontszámnak.

A Just Cause 2 nagy erősségei közé sorolható viszont, hogy anélkül ölhetsz tekintélyes mennyiségű órát a játékba, hogy a főküldetéseket csinálnád. Panau szigete elképesztően nagy, hatalmas! Nem kevesebb, mint 1000 négyzetkilométeres területen több mint 300 helység (városok, falvak, katonai bázisok) vár felfedezésre. Mit értsetek felfedezés alatt? Nos, a játékban a hatalomátvétel egyik komoly eszköze a kormányzati tulajdon (üzemanyagtartályok, gáztartályok, radarok, antennák, lövedékelhárító rendszerek stb.) rombolása, melyeket piros alapra festett fehér csillag jelöl. A kisebbeket kézifegyverrel tudod szétlőni, a nagyobbakhoz viszont robbanóanyag szükségeltetik. A megsemmisítésükért ún. káoszpontokat kapsz, melyekért cserébe újabb és újabb fő-, valamint alküldetések nyílnak meg, illetve további dolgokat tudsz megvásárolni a feketepiacról (utóbbiról bővebben kicsit lejjebb.) Az adott terület kimaxolásának másik módja a gyűjthető fegyver- és járműalkatrészek, valamint pénzes ládák összeszedése, melyek felismerését a játék a HUB bal felső sarkának világításával, valamint kis fehér nyíl megjelenítésével segíti. Az alkatrészekkel a fegyvereket és a járműveket tudjuk fejleszteni, melyre szükség is lesz a mind nehezedő küldetések teljesítéséhez. Egyébként a területek ezen száz százalékos felderítése is igen unalmassá válik egy idő után, pedig én eleddig talán csak öt-hat lokációt csináltam meg. Milyen lesz a századik vagy a kétszázadik?

Az alküldetések másik típusát a versenyek jelentik, földön, vízen és levegőben egyaránt. A klasszikus autós, repülős, motorcsónakos száguldásokon felül Rico egy szabadesős, úgymond bungie jumping-szerű ugrásra is adhatja a fejét, amikor egy felhőkarcoló tetejéről a mélybe vetvén magát az ejtőernyő kinyitása nélkül kell a jelzéspontokon átzuhannia. Én ezt egyszer próbáltam, aztán néhány sikertelen halálugrás és földre placcsanás után konstatáltam, hogy nem az én idegeimnek való, még ha gyakorlás teszi is a mestert. Illetve a repülős versenyek sem könnyűek elsőre, a GTA-ban valahogy jobb, finomabb, kézreállóbb a repcsik irányítása, szóval itt ezeket is szokni kell.

Túlélőcsomag

Két dolog van, amik nélkül a délceg Rico egy lépést sem tesz semerre: mostanra márkajelzésként funkcionáló ejtőernyője, valamint a valószínűleg Lara Crofttól kölcsönzött és továbbfejlesztett mágneshorgony. Az ejtőernyő az előző epizódhoz képest több új és főleg látványos funkciót kapott abban az értelemben, hogy sok esetben a horgonnyal együtt használva parádézunk és mutatunk be vele lélegzetelállító trükköket. A horgonyt bármilyen száguldó járműhöz csatlakoztatva, vagy annak tetejéről elugorva csúzliként lőhetjük fel magunkat a levegőbe, majd az ernyőt kinyitva repülhetünk tovább. De a horgony kiváltképp a magas épületek tetejére való feljutásnál nélkülözhetetlen, ugyanis Rico ezzel az egyszerű eszközzel Pókembert megszégyenítő, halálmegvető bátorsággal képes bármilyen felhőkarcoló tetejére felküzdeni magát. Leesni és halálra zúzni magunkat nehéz, mert még zuhanás közben is kilőheted a horgonyt az épület tetszőleges pontjára, vagy az ejtőernyőt kinyitva bárhol biztonságosan landolhatsz. A horgony másik fontos funkciója a járművek ellopásához kapcsolódik. Az egyszerű civilek járgányait simán megcélzod, ráugrasz, és egyetlen gomb megnyomásával már benne / rajta is ülsz. Katonai harckocsiknál már sor kerül némi lövöldözésre, majd öklözésre, ami a repülőgépekre is igaz! Egyébként ez a leghasznosabb módja pld. az ellenséges helikopterek hatástalanításának küldetésekben… Repülőgépből különben egyszerűbb – és látványosabb – a magasban kiugrani, mint leszállni velük valami biztonságos helyen. A horgonnyal még vontatni is tudunk járműveket, ha arra szükség van, mert bármely két tárgy vagy felület közé kilőve a kötelet össze tudjuk kötni őket. Én a feketepiacról vásárolt és rossz szögben elhelyezett repcsiket szoktam eképpen a felszállást lehetővé tevő irányba fordítani. Vagyis hasznos, hogy még vontatni is tudunk… :) A mágneshorgony a harc során is számottevő jelentőséget kaphat, ugyanis a magasban, mondjuk őrtorony tetejéről lövöldöző gazfickókat le tudjuk rántani vele a mélybe. Még csúnyább, ha a terepjárónk vagy repülőnk mögé kötve húzzuk őket magunk után… Ezeken felül számos egyéb kreatív és látványos metódust lehet vele kikísérletezni ebben a részben „kaszkadőr-szimulátor” játékban.

Mindennapi betevő

Ami a harcrendszert illeti, körvonalaiban az Unchartedben megszokott szisztémához tudom hasonlítani, már ami a manuális célzást és az ellenfél különféle testrészeinek eltalálását illeti. Amiben elmarad tőle, az a fedezékrendszer hiánya; habár arra persze van lehetőség, hogy simán elbújjunk valamilyen magas fal mögé, de onnan nem tudunk kihajolva lövöldözni. Pedig ez nem ártott volna, mert nemcsak hasznos, de jól is néz ki. A fedezékben pihegve a híró életerőcsíkja (mely egyébként minden ötödik fegyveralkatrész megvásárlása után növekszik) bizonyos szintig visszatöltődik, de a komolyabb sérüléseket csak elsősegély-csomagokkal lehet gyógyítani.

A fegyverarzenál meglehetősen bőséges! Összesen három fegyó lehet nálunk, az egykezesek közül Rico egyszerre kettőt is tud használni. Felszedhetjük őket a helyszíneken található fegyveres ládákból, a halott ellenfelektől, vagy komoly hiány esetén a feketepiacról. Utóbbi alatt egy helikopteres fickó értendő, akit adóvevőn tudunk elérni. Nem csupán fegyvereket, de járműveket is vásárolhatunk tőle. Itt tudjuk fejleszteni a készletet, továbbá arra is van lehetőség, hogy a felderített területek között szállítson minket, ezzel tetemes mennyiségű utazási időt takarítva meg nekünk a sziget egymástól igen messze eső pontjai között. Nem rossz ötlet, egyedül a megvalósításba lehetett volna némi színt vinni, mert a huszadik „miben segíthetek?”, „állj félre, indul a csomag!” után elnyomja az ember az egész szekvenciát – ami mondjuk bármelyik videónál lehetséges, elsőre. Meg hát az is érdekes, hogy az autókat, repcsiket is ez a helikopter dobja le nekünk…

A járműveket persze nem érdemes megvásárolni, ha könnyedén el tudjuk lopni őket. Panaun a választék igen tarka és bőséges. Vannak elegáns sportkocsik, régebbi típusú járgányok, riksára emlékeztető (olykor színes lámpákkal felszerelt) taxik, teherautók, kisebb gépágyúkkal ellátott katonai szörnyek, különböző motorok, motorcsónakok és testesebb bárkák, valamint sokféle repülőgép, bár ezen utóbbiakat inkább a feketepiacról tudjuk beszerezni. Az irányításuk egész jó, bár – mint a versenyeknél korábban említettem – lehetne kicsit finomabb is. Olykor szerintem irreálisan tapad a kerék a földhöz, ha egyenetlen terepen megyünk, a látótér enyhe ugrálását vonva maga után, de legalább nehezebben borulunk fel. Ami nagyon tetszik, az a növényzet, faágak életszerű roppanása és recsegése a kerekek alatt mondjuk egy erdőben quadozva, ennél jobbat még nem láttam videojátékban. De a földutakon felvert porfelhőben száguldás is látványos.

Itt minden az, aminek látszik!

Hány olyan játékot tudtok mondani, ahol a háttérben emelkedő hegyek nem csupán díszletek, de bármelyikre fel tudtok jutni? A Just Cause 2-ben ez a helyzet. A terület óriási, ezt már említettem, és az eszményi szépségű strandok mellett hóval fedett, magasan fekvő területeket is bekalandozhatunk, sőt sivatagos részek is vannak. Átmeneti akadály csak a távolság lehet, de azt is gyorsan le lehet küzdeni a feketepiac szolgáltatta transzport igénybevételével, vagy egy repülőgép megvásárlásával. A környezet nemcsak változatos, de hihetetlenül szép is. Azt mondom, ez a legnagyobb erőssége a játéknak! Sokszor gondolkoztam rajta, mennyi munka lehetett ekkora terület ilyen sokféle és aprólékos megalkotása. Ami a településekre is igaz. Az egyik kedvenc időtöltésem a játékban az utazás, annyira állkiakasztó a látványvilág. Érdemes magasból, felülről is megszemlélni a dolgokat! Ami a karaktereket illeti, a főbb szereplőkre nagyobb figyelmet fordítottak a fejlesztők; bár Rico még így is kissé robotszerűnek tűnik, az arcán elfért volna jóval több animáció. Az is furcsán fest, hogy lépcsőn fel vagy le futva majdnem ugyanazokat a mozdulatokat végzi, mint sima terepen. A brutális mennyiségű ellenséges katona a szokásos klónozás szövevényeitől szenved, ők csupán néhány nagyobb típusra korlátozódnak. A robbanások, füstölgő romok is jól néznek ki. A kamerával nincs gond, és szaggatást, belassulást sem találtam.

A környezeti zajok autentikusak, a fegyverek, robbanószerek keltette hangok életszerűek, sőt még visszhangoznak is, ha egy kanyonban vagy bármely fedett helyen tartózkodunk. A szinkronnal nem volt gondom, viszont több zenei betétet kellett volna belerakni a cuccba. Amikor úton vagyunk, csak a motor zúgását lehet hallani, itt nem ártott volna valamilyen hangulatfestő, latinos zene, ami néha felcsendül, miközben az ejtőernyővel szállunk a föld felé. De összességében az audió is rendben van.

Az extrák tekintetében csak a videofelvétel lehetőségét tudom megemlíteni. Ezen opció segítségével bármikor rögzítheted pazarnak gondolt mutatványaidat, és feltöltheted őket XMB-re vagy a YouTube-ra. Jó ötlet! Pár húsvéti tojást is elrejtettek a készítők, amiket érdemes megkeresni. Többjátékos módusz viszont nincs, ami azért furcsa, hiszen ekkora területre és a témaválasztáshoz képest is simán elfért volna mondjuk egy Uncharted 2 vagy GTAIV-féle multiplayer.

A multi hiánya ellenére is a Just Cause 2 szavatossága kiváló. Én több mint egy hét alatt tíz százalékig sem jutottam el, hála a rengeteg mellékküldinek és felfedezésnek. Az egésznek a hátulütője az enyhe monotonitás, és ez a másik oka annak, hogy nem adtam meg a 9 pontot a játéknak. Vagyis némiképpen, ha nem is nagyon emlékeztet a helyzet az első Assassin’s Creedre, amivel nagyon sokan inkább a hangulat és a látvány miatt játszottunk, nem törődve az ismétlődő feladatokkal. Viszont mindenképpen sokkal jobb lett a második JC az elsőnél, a stílus kedvelői, főleg a látványos akció iránt nyitott gamerek nyugodtan beszerezhetik, ahogy én is fogom. A nyári hónapok közepéig-végéig szerintem remekül elleszünk vele!